Biztonsági adatlap készítése – 2. rész:

Felelősségek és az SDS összeállításának folyamata

ToxInfo – Biztonsági adatlap tudástár – Biztonsági adatlapok (SDS) készítése – 2. rész: Felelősségek és az SDS összeállításának folyamata

Az előző részben (Biztonsági adatlapok készítése – 1. rész) áttekintettük, mi is az a biztonsági adatlap (SDS) és milyen jogszabályi alapjai vannak (REACH, CLP).

Most arról lesz szó, ki és hogyan készítse el a biztonsági adatlapot, milyen felelősségek merülnek fel, és mire kell figyelni a folyamat során. Kitérünk arra is, mikor kötelező SDS-t biztosítani egy termékhez, hogyan zajlik az SDS összeállítása lépésről lépésre, és mit kell tudni a frissítésről, nyelvekről és terjesztésről.

(Részletes útmutatást a témában a hivatalos ECHA dokumentum nyújt, melynek címe: Útmutató a biztonsági adatlapok elkészítéséhez – elérhető itt: ECHA útmutató, 2021.)

Ki felelős a biztonsági adatlapért, és mikor szükséges?

Felelősség az SDS elkészítéséért: A jogszabályok egyértelműen meghatározzák, hogy a biztonsági adatlap tartalmáért végső soron az a cég felelős, amely a terméket forgalomba hozza.

Ez tipikusan a gyártó vagy az importőr. Ők kötelesek gondoskodni arról, hogy a termékhez tartozó SDS a REACH előírásainak megfeleljen és eljusson a továbbfelhasználókhoz.

Mikor kötelező SDS-t készíteni?

Általánosságban minden veszélyes anyag vagy keverék esetén kötelező a biztonsági adatlap. Ez azt jelenti, hogy ha a termék a CLP rendelet szerint bármilyen veszélyességi osztályba sorolható (pl. tűzveszélyes, maró, mérgező, irritáló, stb.), akkor a forgalmazónak előzetes kérés nélkül át kell adnia az SDS-t a felhasználónak.

Emellett vannak olyan esetek is, amikor a keverék ugyan nem minősül veszélyesnek, de bizonyos összetevői miatt mégis szükséges a biztonsági adatlap (legalább kérésre).

Néhány példa ezek közül:

Nem veszélyesként besorolt keverék, amely tartalmaz veszélyes összetevőt egy meghatározott koncentráció felett – ilyen esetben a szakmai felhasználó kérésére biztonsági adatlapot kell biztosítani.

Például, ha egy keverék tartalmaz egy egészségre káros anyagot jelentősebb mennyiségben, akkor a REACH 31. cikk (3) alapján a felhasználó kérheti az SDS-t, és azt rendelkezésre kell bocsátani.

Munkahelyi expozíciós határértékkel rendelkező anyagot tartalmazó keverék – ha egy keverékben van olyan komponens, amelynek van megengedett munkahelyi levegő-koncentrációs határértéke, akkor a keverékhez kérésre SDS-t kell adni, még akkor is, ha a keverék nem veszélyes besorolású.
Lakossági felhasználásra nem szánt keverék, amely bizonyos címkézési elemeket igényel – az ilyen termékekhez is el kell készíteni az SDS-t, és a szakmai felhasználók számára kérés esetén elérhetővé kell tenni.

Fontos kiemelni, hogy nem minden termékhez kötelező SDS:

Ha egy keverék nem tartalmaz semmilyen veszélyes összetevőt és fogyasztói (lakossági) felhasználásra szánják, általában nem kell biztonsági adatlapot mellékelni.

Ugyanakkor az ipari vásárlók egy része ilyen esetekben is igényelhet adatlapot a termékről. Jó gyakorlat, ha a gyártó ilyenkor is készít egy információs adatlapot vagy önkéntes SDS-t a termékről, mert ezzel segíti a vevőket a biztonságos használatban.

Nyelvi követelmények

Az SDS-t mindig azon ország hivatalos nyelvén kell biztosítani, ahol a terméket forgalmazzák. Magyarországon tehát magyar nyelvű biztonsági adatlap szükséges. Ha egy cég több EU-országba is szállít, mindegyik célország nyelvén el kell készítenie vagy le kell fordíttatnia az SDS-t.

Hogyan állítsuk össze a biztonsági adatlapot?

Illetékes személy és szaktudás: A szabályok szerint a biztonsági adatlapot „illetékes személynek” kell elkészítenie. Ez alatt olyan szakembert értünk, aki megfelelő képzettséggel és kémiai biztonsági ismeretekkel rendelkezik. A hivatalos útmutató is hangsúlyozza, hogy az illetékes személyeket folyamatosan tovább kell képezni, hiszen a veszélyes anyagokkal kapcsolatos előírások gyakran frissülnek.

Ha házon belül nincs ilyen szaktudás, érdemes külső tanácsadóhoz fordulni. Számos cég specializálódott SDS összeállítására és ellenőrzésére, amely kémiai biztonsági szakértőként segít a jogszabályoknak megfelelő adatlapok elkészítésében.

Az SDS elkészítésének lépései

A biztonsági adatlap összeállítása egy többlépéses folyamat, amely során sokféle információt kell összegyűjteni és rendszerezni. Az alábbiakban egy általános folyamatot vázolunk fel, amely a gyakorlatban biztosítja, hogy az SDS minden része konzisztens és teljes legyen:

1. Információgyűjtés:

Először össze kell gyűjteni az adott anyagra vagy keverékre vonatkozó összes releváns adatot. Ide tartozik a termék pontos azonosítása (név, azonosítószámok, pl. CAS, EU-szám, keverékeknél egyedi formulaazonosító – UFI kód), az összetevők listája és azok koncentrációi, fizikai-kémiai tulajdonságok (pl. forráspont, sűrűség, pH, gyulladáspont), továbbá a toxikológiai és ökotoxikológiai adatok. Forrásként használhatók a komponensek meglévő biztonsági adatlapjai, az ECHA adatbázisai, szakirodalmi adatok és a vállalaton belüli kísérleti eredmények. Ezen információk gyűjtése képezi az SDS alapját.

2. Veszélyességi besorolás meghatározása:

A begyűjtött adatok alapján meg kell határozni a termék veszélyességi osztályozását a CLP rendelet szerint. Ez magában foglalja annak eldöntését, hogy az anyag/keverék milyen veszélyességi kategóriákba tartozik (pl. tűzveszélyes folyadék 2. kategória, bőrmaró 1A, akut toxikus 3. kategória stb.), illetve melyek a megfelelő H-mondatok (veszélyességi mondatok) és P-mondatok (óvintézkedési mondatok). A besorolás alapja a komponensek veszélyessége és koncentrációja.

Győződjünk meg róla, hogy figyelembe vesszük az esetleges különleges koncentráció-határértékeket, M-tényezőket, illetve hogy a keverék összes releváns veszélyét értékeltük.

3. Az SDS szakaszainak kitöltése:

Miután a besorolás elkészült, ki lehet tölteni a biztonsági adatlap 16 szakaszát a megfelelő információkkal. Fontos a helyes sorrend és számozás betartása az SDS-ben.

Minden szakaszhoz tartoznak előírt tartalmi elemek – például az 1. szakaszhoz a termék azonosítói és a forgalmazó adatai, a 2. szakaszhoz a veszélyességi összefoglaló, a 3. szakaszhoz az összetevők listája, stb. (A következő részekben részletesen végigvesszük majd az egyes szakaszokat.) Itt lényeges szempont a következetesség: az SDS különböző részein megadott információk ne mondjanak ellent egymásnak. Például, ha a 2. szakaszban egy keveréket tűzveszélyesként jelölünk, akkor a 9. szakaszban szereplő lobbanáspont-adatnak ezt alá kell támasztania.

4. Ellenőrzés és jóváhagyás:

Miután kitöltöttük az SDS-t, alaposan át kell nézni. Minőség-ellenőrzés során érdemes ellenőrizni, hogy minden szükséges információ szerepel-e, nincsenek-e hiányzó részek vagy hibák (pl. elírások, helytelen mértékegységek). Hasznos lehet belső szakértői véleményezést kérni, vagy összevetni az SDS-t hasonló termékek adatlapjaival. Győződjünk meg róla, hogy a legfrissebb jogszabályi hivatkozások szerepelnek benne (pl. a vonatkozó EU rendeletek és módosításaik).

5. Az SDS átadása és naprakészen tartása:

A kész biztonsági adatlapot el kell juttatni a termék felhasználóihoz. Ez történhet elektronikusan (pl. e-mailben PDF formátumban) vagy papír alapon, de mindenképp díjmentesen kell rendelkezésre bocsátani (a REACH előírja, hogy az SDS-t ingyenesen kell adni a vevőnek).

A gyakorlatban sok cég az első megrendeléskor vagy szállításkor küldi el az SDS-t a vevőnek, illetve elérhetővé teszi letöltésre a weboldalán.

Fontos továbbá, hogy az SDS naprakész maradjon: ha új információ vagy kockázat merül fel a termékkel kapcsolatban, vagy változik a besorolása (például mert módosultak a koncentrációk, vagy új toxikológiai adat vált elérhetővé), az adatlapot haladéktalanul frissíteni kell.

A frissített verziót el kell küldeni mindazon felhasználóknak, akiknek az elmúlt időszakban (általában 12 hónapban) a korábbi változatot már átadtuk. Emellett a korábbi változatokat és a kapcsolódó adatokat legalább 10 évig meg kell őrizni archívumban, hogy a hatósági ellenőrzés vagy visszakeresés esetén rendelkezésre álljanak

SDS frissítése és verziókezelés: Az SDS-eket célszerű verziószámmal és dátummal ellátni, így nyomon követhető, hogy melyik a legutolsó érvényes változat.

Például: 1. verzió – 2021.06.01, 2. verzió – 2023.03.15 (felülvizsgálva a 2020/878/EU rendeletnek megfelelően). Amikor változás történik (új információ, jogszabályi változás, termékösszetétel módosulása stb.), készítsünk új verziót, és a 16. szakaszban jegyezzük fel, mi módosult. Így a felhasználók is látják, hogy történt frissítés, és könnyebben naprakészen tudnak maradni.

Összefoglaló

A biztonsági adatlap készítése összetett feladat, amely hozzáértést és odafigyelést igényel. A folyamat során végig fókuszban kell tartani, hogy a cél a felhasználók tájékoztatása és védelme, valamint a jogszabályi megfelelés. Nem csupán egy “papírmunka”, hanem a munkavédelem és környezetvédelem fontos eszköze.

A következő részben rátérünk a biztonsági adatlap konkrét tartalmi elemeire: részletesen áttekintjük, milyen információkat kell megadni az SDS egyes szakaszaiban.

Biztonsági adatlapok (SDS) készítésével kapcsolatos cikksorozatunk további részei:

További kérdése van?

Keresse ügyfélszolgálatunkat, vagy tegye fel kérdését szakértőnknek online.

Ügyfélszolgálat Kérdezze szakértőnket

Szolgáltatás ajánló

Biztonsági adatlap szolgáltatások
Biztonsági adatlapok aktualizálása a CLP előírásai szerint
CLP címketerv készítése
Veszélyes keverékek PCN-bejelentése

Hasznos cikkek

Címkék: biztonsági adatlap, biztonsági adatlap tudástár