Biztonsági adatlapok (SDS) készítése – 5. rész

Különleges esetek és jó gyakorlatok

ToxInfo – Biztonsági adatlap tudástár – Biztonsági adatlapok (SDS) készítése – 5. rész: Különleges esetek és jó gyakorlatok

A cikksorozat előző részeiben lépésről lépésre bemutattuk, hogyan kell összeállítani egy biztonsági adatlapot, és milyen információkat kell tartalmaznia az SDS egyes szakaszainak.
Zárásképpen foglalkozzunk néhány olyan további tényezővel és különleges esettel, amelyek az SDS-ek készítése és használata során felmerülhetnek.

Szó lesz az expozíciós forgatókönyvekről (mellékletek az SDS-hez), az SDS-ek naprakészen tartásáról és a tipikus hibákról, amiket érdemes elkerülni. Emellett adunk pár tanácsot, hogyan lehet az SDS-eket hatékonyan felhasználni a munkahelyi biztonság javítására, és milyen támogatást vehetünk igénybe, ha bizonytalanok vagyunk.

(Ne feledjük, hogy a részletes hivatalos Útmutató a biztonsági adatlapok elkészítéséhez dokumentum további magyarázatokat nyújt ezekben a témákban is – elérhető például az ECHA honlapján: echa.europa.eu)

Expozíciós forgatókönyvek és bővített SDS-ek

Ha egy anyag bizonyos veszélyes tulajdonságokkal rendelkezik és nagy mennyiségben gyártják/importálják, a REACH rendelet előírhatja egy expozíciós forgatókönyv (ES) kidolgozását.

Az expozíciós forgatókönyv egy kiegészítő dokumentum, amely leírja, hogyan lehet biztonságosan használni az adott anyagot a teljes életciklusa során (a gyártástól a felhasználásig és ártalmatlanításig). Amikor egy anyaghoz expozíciós forgatókönyv készül, akkor az SDS-ét ennek megfelelő információkkal ki kell egészíteni – ilyenkor beszélünk “bővített SDS-ről” (ext-SDS). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az SDS-hez mellékletként csatolják az expozíciós forgatókönyveket, vagy a 16. szakaszban hivatkoznak rájuk.

Mit jelent ez a felhasználó szempontjából?

Ha egy veszélyes anyagot vásárolunk és kapunk hozzá egy 50 oldalas SDS-t, amelynek a végén több melléklet van felsorolva, akkor valószínűleg expozíciós forgatókönyveket csatoltak hozzá. Ezekben részletes leírás található például arról, hogy egy adott iparágban hogyan kell az anyagot használni, milyen védőintézkedéseket kell alkalmazni, hogy a kockázat elfogadható szintű maradjon.

Fontos: a továbbfelhasználóknak (pl. ha Ön egy festéket használó üzem, és a festék gyártója mellékelt expozíciós forgatókönyvet az oldószer komponensre) ellenőrizniük kell, hogy az ő saját felhasználási módjuk belefér-e a leírt forgatókönyvbe. Ha nem, akkor jelezni kell a beszállítónak, vagy saját maga köteles kockázatbecslést végezni. Ez a mechanizmus biztosítja, hogy a veszélyes anyagokat valóban a számukra biztonságos körülmények között használják.

Keverékek expozíciós forgatókönyvei: Bonyolíthatja a helyzetet, hogy a forgatókönyvek általában egyes anyagokra készülnek, de a legtöbb felhasználó keverékeket (termékeket) használ. Az útmutatók szerint a keverékek SDS-ébe be kell építeni a releváns információkat a komponensek expozíciós forgatókönyveiből.
Például, ha egy tisztítószer keverék tartalmaz egy oldószert, amelyre van expozíciós forgatókönyv, akkor a tisztítószer SDS 8. és 11-12. szakaszában figyelembe veszik az abban leírt korlátozásokat, védőintézkedéseket. Ezt a gyakorlatban gyakran úgy oldják meg, hogy a keverék SDS-éhez is mellékelik a komponensek expozíciós forgatókönyveit, vagy összevontan adnak információt róluk. A lényeg, hogy a felhasználó minden fontos infót megkapjon – akár anyag, akár keverék SDS-ről van szó.

Az SDS-ek karbantartása és frissítése a gyakorlatban

Korábban már hangsúlyoztuk az SDS-ek frissítésének fontosságát.

Itt néhány gyakorlati tanács ehhez:

Nyomon követés: Állítsunk be rendszert (akár elektronikus nyilvántartást), amelyben vezetjük a cégünk által használt/forgalmazott anyagok SDS-einek verzióit és dátumait. Rendszeresen (pl. évente) ellenőrizzük, hogy nincs-e újabb verzió a beszállítóinktól, illetve hogy a mi saját termékeinknél történt-e olyan változás, ami SDS frissítést igényel.
Jogszabályfigyelés: Kövessük a kémiai biztonsági jogszabályok változásait.

Például, ha új veszélyességi osztályokat vezetnek be a CLP rendeletben vagy változnak a határértékek, akkor felül kell vizsgálni az SDS-eket. Ilyen volt például a 2020/878/EU rendelet módosítása, ami 2021-ben vált kötelezővé – ekkor sok cégnek frissítenie kellett az SDS-eit, hogy belekerüljenek az új elemek.

Új információk integrálása: Ha tudomásunkra jut egy új toxikológiai vagy ökotoxikológiai információ a termékünkről (például egy komponensről kiderül, hogy hosszú távon súlyosabb hatású, mint korábban hitték, vagy egy baleset kapcsán gyakorlati tapasztalat érkezik), akkor az SDS-t ennek fényében módosítani kell. Ilyen lehet az is, ha a terméket új felhasználásra is alkalmazzák – ilyenkor esetleg bővíteni kell a 1. és 7. szakaszban a felhasználási információkat.
Kommunikáció a szállítói láncban: Biztosítsuk, hogy amikor frissül egy SDS, azt valóban megkapja minden érintett partner.

Gyakori probléma, hogy a frissítések “elakadnak”. Célszerű ilyenkor aktívan kiküldeni e-mailben az új verziót minden ügyfélnek, és kérni visszaigazolást. Esetleg a weboldalunkról letölthető SDS-eknél feltüntetni, hogy “frissítve ekkor és ekkor”.

Gyakori hibák az SDS készítésénél – mire figyeljünk?

Még a gyakorlott cégeknél is előfordulnak hibák a biztonsági adatlapokban.

Íme néhány gyakori hiba vagy hiányosság, amelyeket érdemes elkerülni:

Hibás vagy hiányos besorolás: Előfordul, hogy a 2. szakaszban nem pontosan tüntetik fel a veszélyességi osztályokat, vagy kihagynak egy fontos H-mondatot.

Például egy keverék enyhe bőrirritáló, de az SDS-ben nem jelenik meg a Bőrirritáció 2. kategória, H315. Ez félrevezető lehet.

Megoldás: mindig naprakész osztályozási információk alapján dolgozzunk, és használjuk a komponensek adatait a helyes besoroláshoz.

Következetlenség a szakaszok között: Gyakori hiba, hogy az SDS különböző részei ellentmondanak egymásnak. Például a 9. szakaszban azt írják, hogy a termék vízben nem oldódik, de a 6. szakaszban vízzel való leöblítést javasolnak kiömlés esetén. Vagy a 2. szakasz szerint nem tűzveszélyes, de a 5. szakaszban úgy kezelik, mintha tűzveszélyes lenne. Ezek az ellentmondások arra utalnak, hogy az SDS sablonokból lett összerakva figyelmetlenül.

Megoldás: alaposan ellenőrizzük az SDS-t, olvassuk végig, logikailag is, nem csak az egyes szakaszok szerint.

Túl általános megfogalmazások: Néha az SDS tele van olyan általános frázisokkal, amelyek nem adnak konkrét segítséget. Például: “Kerülni kell minden lehetséges expozíciót.” vagy “Használjunk megfelelő védőfelszerelést.” – de nem derül ki, konkrétan mit. Az ilyen homályos tanácsok hasznavehetetlenek.

Megoldás: legyünk konkrétak – pontosan nevezzük meg a védőfelszerelést, a kerülendő anyagokat, a szükséges lépéseket.

Elavult hivatkozások, jogszabályok: Néha egy SDS-ben még mindig régi EU-s direktívákra vagy már hatálytalan jogszabályokra történik utalás, mert az adatlapot évek óta nem frissítették.

Például utalás a régi veszélyszimbólumokra (narancssárga piktogramok) vagy a DSD/DPD szerinti osztályozásra.

Megoldás: rendszeresen felül kell vizsgálni az SDS-eket és a jogszabályi részt (15. szakasz) aktualizálni.

Nyelvi/fordítási hibák: A magyar nyelvű SDS-ek esetén gyakori gond, hogy tükörfordításban maradnak angol kifejezések, vagy magyartalan mondatok jelennek meg, ami megnehezíti a megértést.

Például “Robbanás biztos berendezés” ahelyett, hogy “Robbanásbiztos berendezés” lenne. Ez apróságnak tűnik, de zavaró lehet.

Megoldás: a fordítást végezze hozzáértő, és lehetőleg lektoráltassuk a végeredményt anyanyelvi szakemberrel.

Az SDS mint a munkahelyi biztonság eszköze

Egy jól elkészített biztonsági adatlap nem csupán egy kötelező dokumentum, amit a polcon kell tartani a hatósági ellenőrzés miatt. Valódi értéke abban rejlik, hogy segíti a mindennapi munkavégzést biztonságosabbá tenni.

Néhány tanács arra, hogyan használjuk fel hatékonyan az SDS-eket:

Munkavédelmi oktatás: Használjuk fel az SDS-ek információit a dolgozók képzésében. A munkavédelmi oktatásokon vegyük elő a releváns adatlapokat, mutassuk be a veszélyjeleket, és beszéljük át, mit jelentenek a H- és P-mondatok.

Például, ha egy műhelyben oldószereket használnak, az SDS alapján elmagyarázható, miért kell szellőztetni és miért tilos a nyílt láng.

Kockázatértékelés: Az üzemi kémiai kockázatértékelések alapja az SDS-ben leírt tulajdonságok és ajánlások.

Például a 8. szakasz adataira támaszkodva tudjuk meghatározni, hogy elegendő-e a helyi elszívás, vagy légzésvédőt is kell adni a dolgozónak. Érdemes a kockázatértékelési dokumentációhoz csatolni az SDS-eket és hivatkozni rájuk.

Vészhelyzeti terv: Sürgősségi helyzetekre (baleset, tűz) készített tervekben mindig vegyük figyelembe az SDS-ben írt elsősegély- és tűzoltási tudnivalókat.

Egy vegyi anyagokkal foglalkozó üzem vészhelyzeti tervének melléklete lehet akár a fő veszélyes anyagok SDS-einek listája, hogy a mentőszolgálat vagy tűzoltóság azonnal hozzáférjen ezekhez.

Kommunikáció a beszállítókkal: Ha valami nem világos az SDS-ben, ne habozzunk kérdezni a beszállítótól (gyártótól). Az SDS 1. szakaszában megadott elérhetőségeken keresztül információt kérhetünk.

Például, ha egy adott védőkesztyű anyagára vagy vastagságára vonatkozóan bizonytalan az ajánlás, érdemes pontosítást kérni.

Szakértői segítség és források igénybevétele

A biztonsági adatlapok készítése és kezelése során nem kell mindent egyedül megoldanunk – számos segítség áll rendelkezésre:

Hivatalos útmutatók: Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) és a nemzeti hatóságok is kiadtak útmutatókat (mint amilyenre ez a cikksorozat is támaszkodik).

Ezek az útmutatók – például a „Útmutató a biztonsági adatlapok elkészítéséhez” – részletes magyarázatokat, példákat és sablonokat adnak. Használjuk ezeket, amikor bizonytalanok vagyunk egy-egy előírás értelmezésében.

Szoftverek és sablonok: Számos kereskedelmi szoftver érhető el, amelyek segítenek SDS-t készíteni. Ezek adatbázisokat tartalmaznak jogszabályi adatokkal, veszélyességi információkkal, és automatikusan generálják a szövegeket több nyelven.

Bár ezek hasznosak, nem helyettesítik a szakértelmet. Mindig ellenőrizzük a szoftver által készített SDS-t.

Tanácsadó cégek szakértői: Ha cégünk nem rendelkezik saját SDS-szakértővel, kémiai biztonsági tanácsadó cégekhez fordulhatunk.

Egy külső szakértő naprakész a legújabb jogszabályok terén, és tapasztalata révén gyorsabban és pontosabban tud SDS-t összeállítani, mintha azt házon belül próbálnánk megoldani megfelelő szaktudás nélkül. Ez különösen akkor éri meg, ha sokféle veszélyes anyaggal dolgozunk, vagy több ország piacára szállítunk (és több nyelvű SDS kell).

Hatósági és iparági helpdeskek: Az EU-ban működik egy REACH-CLP Helpdesk hálózat, Magyarországon is van ilyen segítség a hatóság (NNGYK / Nemzeti Népegészségügyi Központ) keretében. Ezekhez kérdéseket lehet intézni, ha bizonytalanok vagyunk egy-egy követelményben. Emellett az iparági szövetségek (pl. vegyipari szövetségek) is nyújthatnak támogatást és képzéseket a témában.

Ez az 5 részes cikksorozat áttekintést adott a biztonsági adatlapok készítésének fő lépéseiről és szempontjairól. Reméljük, hogy a bemutatott információk hasznosak lesznek a gyártók, forgalmazók és felhasználók számára egyaránt.

Amennyiben az Ön cégénél még bizonytalan pontok vannak az SDS-ek kezelésével kapcsolatban, érdemes szakértőkhöz fordulni.
Az eredeti útmutató, amelyre cikkeink is épültek, itt érhető el: Útmutató a biztonsági adatlapok elkészítéséhez (ECHA, 2021).

A biztonsági adatlap készítése nem adminisztratív feladat, hanem szakmai kompetenciát igényel. Érdemes olyan szolgáltatóval vagy szakértővel dolgozni, aki ismeri a REACH és CLP szabályokat, és képes naprakészen követni a változásokat.

Előző részek:

Köszönjük, hogy velünk tartott ebben a cikksorozatban!

További kérdése van?

Keresse ügyfélszolgálatunkat, vagy tegye fel kérdését szakértőnknek online.

Ügyfélszolgálat Kérdezze szakértőnket

Szolgáltatás ajánló:

Hasznos cikkek:

Címkék: biztonsági adatlap, kémiai biztonság tudástár