Biztonsági adatlapok (SDS) készítése – 4. rész

Az SDS további szakaszai (9–16)

ToxInfo – Biztonsági adatlap tudástár – Biztonsági adatlapok (SDS) készítése – 4. rész: Az SDS további szakaszai (9–16)

Előző cikkünkben (Biztonsági adatlapok készítése – 3. rész) részletesen bemutattuk az SDS első nyolc szakaszát, az azonosítástól az egyéni védelemig. Most folytassuk a dokumentum hátralévő részeivel.

A 9–16. szakaszok további lényeges információkat nyújtanak a termék fizikai-kémiai tulajdonságairól, stabilitásáról, egészségügyi és környezeti hatásairól, valamint a hulladékkezelésről és egyéb előírásokról. Bár ezek a részek talán kevésbé “akcióorientáltak”, mint az első nyolc szakasz, ugyanolyan fontosak a teljes képhez – különösen a szakemberek (pl. környezetvédelmi felelősök, hulladékkezelők) számára.

Nézzük meg egyenként, mit tartalmaz az SDS 9–16. szakasza:

9. Fizikai és kémiai tulajdonságok:

A 9. szakaszban felsoroljuk a termék legfontosabb fizikai és kémiai jellemzőit. Ide tartozik például a halmazállapot (folyadék, szilárd, gáz), a szín, szag, sűrűség, pH-érték, forráspont, olvadáspont, lobbanáspont (gyúlékony folyadékoknál), éghetőség, gőznyomás, oldékonyság vízben és egyéb oldószerekben, viszkozitás, bomlási hőmérséklet stb.

Minden olyan tulajdonságot itt kell megadni, amely releváns lehet a biztonságos kezelés szempontjából. Például ha egy folyadék könnyen párolog és tűzveszélyes, akkor a lobbanáspontja alacsony (ezt itt tüntetjük fel, pl. “Lobbanáspont: 23°C”). E szakasz adatai segítenek megérteni az anyag viselkedését a környezetben és a folyamatokban – például tudni fogjuk, hogy ne tároljuk 23°C fölött nyitott edényben az előző példában említett folyadékot.

A hiányzó adatok esetén jelezni kell, ha valamely tulajdonság nem ismert vagy nem alkalmazható.

10. Stabilitás és reakciókészség:

A 10. szakasz azt írja le, hogy az anyag vagy keverék mennyire stabil, illetve milyen körülmények vagy anyagok hatására léphet veszélyes reakcióba.

Két fő része van: az egyik a stabilitás (például: “Normál körülmények között stabil.” vagy “Kerülendő: fagy, közvetlen napfény.”), a másik a reakciókészség/veszélyes reakciók (pl. “Erős oxidálószerekkel hevesen reagálhat, hőt termelve”).

Itt felsoroljuk a kerülendő körülményeket (hő, fény, nedvesség, rázkódás stb., ha releváns), az összeférhetetlen anyagokat (mely anyagokkal nem érintkezhet, pl. savakkal, lúgokkal, oxidáló szerekkel), és a veszélyes bomlástermékeket, amelyek lebomlás vagy égés során keletkezhetnek (pl. toxikus gázok).

Ennek a szakasznak a segítségével a felhasználó tudni fogja, hogyan előzheti meg, hogy az anyag spontán bomlásnak induljon vagy veszélyes reakció történjen a tárolás vagy használat során.

11. Toxikológiai információk:

A 11. szakasz az anyag vagy keverék egészségkárosító hatásait ismerteti. Összefoglalja a rendelkezésre álló toxikológiai információkat – mind az akut, mind a krónikus hatásokra vonatkozóan.

Ide tartoznak például a lehetséges behatási útvonalak (belélegzés, lenyelés, bőrön át), és hogy ezekre milyen hatásai vannak a terméknek. Ha vannak konkrét kísérleti adatok, megadhatók olyan értékek, mint az LD50 (a dózis, ami a kísérleti állatok 50%-ánál halált okoz), LC50, irritációs tesztek eredményei, szenzibilizáció (allergizáló hatás), rákkeltő, mutagén, reprodukciót károsító hatás (CMR tulajdonságok), célszervi toxicitás stb.

Emellett leírja a tüneteket is, amik a kitettség nyomán jelentkezhetnek (például fejfájás, szédülés, bőrpír). Keverékeknél gyakran szakirodalmi adatok vagy az összetevők adatai alapján becsülik meg a keverék egészségügyi hatásait. Ha a terméknek nincsenek súlyos toxikológiai hatásai, azt is itt közlik (pl. “Akut toxicitás: a keverék nem nyilvánítható akut toxikusnak a komponensek koncentrációja alapján.”).

Ez a rész kritikus a munkavédelmi szakemberek és orvosok számára, mert segít megérteni, milyen kockázatot jelent a termék az emberi egészségre.

12. Ökológiai információk:

A 12. szakasz a termék környezetre gyakorolt hatásait foglalja össze.

Itt jelennek meg az ökotoxikológiai adatok, például vízi toxicitás (halakra, daphniára, algákra vonatkozó LC50/EC50 értékek), lebomlási tulajdonságok (biológiai lebonthatóság), bioakkumulációs potenciál, talajban való mozgékonyság, és a PBT/vPvB értékelés (perzisztens, bioakkumulatív, mérgező tulajdonságok). Lényegében ez a rész mutatja meg, hogy mi történik a vegyi anyaggal, ha a környezetbe kerül. Például: “Biológiailag nem könnyen lebomló, a vízi élőlényekre erősen mérgező (LC50 < 1 mg/L a halaknál).”

Ha a termék káros a környezetre, itt kapnak erre figyelmeztetést a felhasználók (pl. ne engedjék talajba, vízbe jutni). Ha nem áll rendelkezésre adat, vagy a termék ártalmatlan a környezetre (pl. vízben könnyen lebomló, nem bioakkumulatív), azt is itt jegyezzük fel.

Ez a szakasz fontos a környezetvédelmi felelősöknek és a hulladékkezelést tervezőknek, mert segít a megfelelő kibocsátás-csökkentési intézkedések megtervezésében.

13. Ártalmatlanítási szempontok:

A 13. szakasz útmutatást ad a hulladékként történő kezeléssel kapcsolatban. Leírja, hogyan kell megsemmisíteni vagy ártalmatlanítani a terméket és göngyölegét biztonságosan és a jogszabályoknak megfelelően.
Tartalmazhat konkrét EWC/EAK hulladékkódot a termékre (Európai Hulladékkatalógus kód), és javaslatot arra, hogy veszélyes hulladékként kell-e kezelni. Például: “A termék maradékait és a szennyezett csomagolóanyagot a veszélyes hulladékokra vonatkozó előírások szerint kell gyűjteni. Ne öntsük a lefolyóba. Az éghető maradékokat engedéllyel rendelkező hulladékégetőben semmisítsük meg.”

Szerepelhetnek helyi előírások is, vagy hivatkozás arra, hogy mely törvények szerint kell eljárni (pl. 2008. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról stb.).

Ez a rész biztosítja, hogy a felhasználó a termék élettartamának végén is helyesen jár el, minimálisra csökkentve a környezetszennyezést.

14. Szállításra vonatkozó információk:

A 14. szakasz összefoglalja, hogy az anyag/keverék milyen veszélyességi besorolást kap a szállítás során a nemzetközi szállítási szabályok szerint.

Itt tüntetjük fel az UN-számot (négyjegyű azonosító szám), az ENSZ szerinti megnevezést (pl. UN1993 Gyúlékony folyadék, m.n.n.), a szállítási veszélyességi osztályt (pl. 3 – tűzveszélyes folyadék), csomagolási csoportot (I, II, III), és esetleges különleges előírásokat. Megadhatjuk külön az ADR/RID (közúti/vasúti szállítás), IMDG (tengeri szállítás) és IATA (légi szállítás) szerinti besorolást, ha eltérés van köztük.

Ha a termék nem minősül veszélyes árunak szállítás szempontjából, azt is itt jelezzük (pl. “Nem veszélyes áru az ADR/RID, IMDG, IATA szerint.”).

Ez a szakasz elsősorban a logisztikáért felelősöknek és a szállítmányozóknak hasznos, mert segít betartani a veszélyes áruk szállítására vonatkozó előírásokat (pl. megfelelő bárcák, csomagolás).

15. Szabályozással kapcsolatos információk:

A 15. szakaszban tüntetünk fel minden egyéb jogszabályi információt vagy korlátozást, ami a termékre vonatkozik, de korábban még nem került említésre. Ilyen lehet például, hogy az anyag szerepel-e valamilyen hatósági jegyzéken (pl. a REACH jelöltlistán [SVHC lista] vagy az engedélyköteles anyagok listáján), tartalmaz-e a keverék olyan összetevőt, amelyre korlátozás vonatkozik (REACH XVII. melléklet), vagy speciális nemzeti szabályok (pl. munkaegészségügyi előírások, környezetvédelmi szabályok).

Itt szokás jelezni, ha a termék külön adóztatás, engedély vagy regisztráció alá esik. Megemlíthető a vonatkozó magyar jogszabályok listája is, például a kémiai biztonságról szóló rendeletek.

Továbbá itt lehet utalni arra, hogy történt-e kémiai biztonsági értékelés az anyagra (a REACH szerinti Chemical Safety Assessment), és hogy az eredménye elérhető-e.

Ez a szakasz olyan, mint egy “jogi összefoglaló” a termékről – segít a vállalatoknak ellenőrizni, hogy minden szükséges törvényi kötelezettséget teljesítettek-e a termékkel kapcsolatban.

16. Egyéb információk:

Az utolsó szakaszban minden olyan információ helyet kap, ami az előzőekben nem fért bele, de hasznos vagy szükséges lehet.
Gyakran itt adnak magyarázatot a rövidítésekre (pl. PBT, LC50 stb. jelentése), és hivatkozásokat, forrásokat (irodalmi adatok, szabályzatok, amelyek alapján az SDS készült).

Szerepelhet továbbá egy figyelmeztetés, hogy az SDS-ben lévő információk tudomásunk szerint pontosak, de az adott felhasználásra vonatkozóan a felhasználó felelőssége betartani az előírásokat.

Gyakori, hogy felsorolják a vonatkozó H-mondatok teljes szövegét, ha röviden hivatkoztak rájuk a 3. szakaszban. Ezen felül bármilyen egyéb adat belefér, ami a biztonság szempontjából fontos lehet.

Ezzel áttekintettük a biztonsági adatlap mind a 16 szakaszát. Látható, hogy egy SDS gyakorlatilag minden lényeges információt lefed a termékről: azonosítja, milyen veszélyes anyagok vannak benne, milyen kockázatot jelentenek, hogyan kell őket biztonságosan kezelni, mire kell figyelni tűz vagy baleset esetén, és még azt is, hogyan szállítsuk vagy ártalmatlanítsuk a terméket.

Egy jól összeállított SDS tehát átfogó kézikönyvként szolgál a termék biztonságos kezeléséhez.
Fontos, hogy ezek az információk pontosak és naprakészek legyenek.

A következő, befejező részben néhány különleges esetre és gyakorlati tanácsra térünk ki az SDS-ek kapcsán – például mit tegyünk, ha a biztonsági adatlap mellékletekkel egészül ki (expozíciós forgatókönyvek), hogyan kerüljük el a gyakori hibákat az SDS készítésekor, és hogyan használjuk fel hatékonyan az SDS-eket a mindennapi munka során.

Szó lesz arról is, milyen segítség vehető igénybe a vállalatok számára az SDS-ek kezelésében.

Biztonsági adatlapok (SDS) készítésével kapcsolatos cikksorozatunk további részei:

További kérdése van?

Keresse ügyfélszolgálatunkat, vagy tegye fel kérdését szakértőnknek online.

Ügyfélszolgálat Kérdezze szakértőnket

Szolgáltatás ajánló:

Biztonsági adatlap szolgáltatások
Biztonsági adatlapok aktualizálása a CLP előírásai szerint
CLP címketerv készítése
Veszélyes keverékek PCN-bejelentése

Hasznos cikkek:

Címkék: biztonsági adatlap, biztonsági adatlap tudástár